2027. március. 24. a nap, amikor az általunk ismert világ megszűnt létezni.
Napfelkelte: 5:39
Naplemente: 18:07
Napsütéses órák száma: 12 óra 28 perc.
Átlagos tavaszi nap.
2027. március. 24. a nap amikor az általunk ismert világ megszűnt létezni. A nap, amikor… ez így nem igaz. Pontosan ismertem ezt a világot. Mert része volt a világomnak. A világom ezen részét mindig is tudtam hogyan kell titokban tartanom. Ebbe születtem, számomra természetes volta másik oldal, a gonosz létezése. Persze, mindenki ismeri a sötét oldalt, mondhatnátok! Hiszen nekem is van gonosz oldalam, fordul meg talán a fejedben. Igen, mindenkiben ott bujkál egy kicsiny rossz. Bennem is, benned is. Bennük pedig pláne.
Évente jöttek a világvége elméletek, mindenki nevetett rajtuk, aztán eljött ez a nap. Azóta mindenki rettegve emlékszik vissza. Csendben, titokban. Habár senki nem mondja egyetlen egy szóval sem, látod a szemükben, ott van a gyász. Megemlékezések, könnyek nélküli sírások napja ez az emberiség történelmében, amikor mindenki visszaemlékezik az elmúlt boldog időkre. Amikor még voltak szerettei, akik zömét mára már elvesztette. Mert voltak áldozatok. Rengetegen.
Ha pontos listát keresnél róluk, add fel! Ilyet nem találsz.
Ki halt meg csupán áldozatként és ki halt meg harc közben? Nem tudni pontosan.
Azonban hallani mendemondákat, az emberek suttognak dolgokat a félhomályban. Azt mondják, aznap este két férfi és két nő halt meg szörnyű szenvedések közepette az emberiségért. Elbuktak…
Azt mondják nincs olyan pletyka, aminek ne lenne alapja. Többségében ez baromság. Ez a történet azonban igaz. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy ott voltam… De nem én voltam az egyetlen, akinek nem szabadott volna ott lennie. Nem egy embert vesztettem el, azon az éjjelen.
21:45-kor, 2027. március. 24-én olyan látvány terült a szemem elé, ami örök életemre beleégett a retinámba.
Naplemente: 18:07
Napsütéses órák száma: 12 óra 28 perc.
Átlagos tavaszi nap.
2027. március. 24. a nap amikor az általunk ismert világ megszűnt létezni. A nap, amikor… ez így nem igaz. Pontosan ismertem ezt a világot. Mert része volt a világomnak. A világom ezen részét mindig is tudtam hogyan kell titokban tartanom. Ebbe születtem, számomra természetes volta másik oldal, a gonosz létezése. Persze, mindenki ismeri a sötét oldalt, mondhatnátok! Hiszen nekem is van gonosz oldalam, fordul meg talán a fejedben. Igen, mindenkiben ott bujkál egy kicsiny rossz. Bennem is, benned is. Bennük pedig pláne.
Évente jöttek a világvége elméletek, mindenki nevetett rajtuk, aztán eljött ez a nap. Azóta mindenki rettegve emlékszik vissza. Csendben, titokban. Habár senki nem mondja egyetlen egy szóval sem, látod a szemükben, ott van a gyász. Megemlékezések, könnyek nélküli sírások napja ez az emberiség történelmében, amikor mindenki visszaemlékezik az elmúlt boldog időkre. Amikor még voltak szerettei, akik zömét mára már elvesztette. Mert voltak áldozatok. Rengetegen.
Ha pontos listát keresnél róluk, add fel! Ilyet nem találsz.
Ki halt meg csupán áldozatként és ki halt meg harc közben? Nem tudni pontosan.
Azonban hallani mendemondákat, az emberek suttognak dolgokat a félhomályban. Azt mondják, aznap este két férfi és két nő halt meg szörnyű szenvedések közepette az emberiségért. Elbuktak…
Azt mondják nincs olyan pletyka, aminek ne lenne alapja. Többségében ez baromság. Ez a történet azonban igaz. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy ott voltam… De nem én voltam az egyetlen, akinek nem szabadott volna ott lennie. Nem egy embert vesztettem el, azon az éjjelen.
21:45-kor, 2027. március. 24-én olyan látvány terült a szemem elé, ami örök életemre beleégett a retinámba.
***
Véleményeket örömmel fogadom! :))
